„Sziasztok gyerekek!” rájuk mosolyogtam. 3 kicsi gyerkőc
nézett fel rám.
„Viszlát Miss Anna Lee” Válaszolt Laura csöndesen. Az
édesanyjuk megjelent mögülük.
„Köszönöm Anna Lee.” Mondta, majd a kezembe nyomta a
fizettségemet. Rá mosolyogtam.
„Én köszönöm Mrs.Hartwell. Imádom a tündéri gyerekeit.”
Mrs.Hartwell kuncogott.
„Ahogy elhagyod a házat , újra totális káosz lesz.” Erre
felnevettem.
„Ezt nem tudom elképzelni.” Evanra kacsintottam , ő pedig
megajándékozott engem egy nagy öleléssel.
„Pedig jobban tennéd.” Kiáltott fel. „Biztos vagyok benne,
hogy Ms.Anna Lee is haza szeretne már menni gyerekek. És még meg sem említettem
,hogy lefekvés van!” A picik felnyögtek, majd feltrappoltak a lépcsőn.”Köszönöm
még egyszer kedves” Mondta mosolyogva. Bólintottam.
„Köszönjük! Találkozunk ősszel!” Mosolygott.
„Mit tehetünk a kedvenc babysitterünkért?” felsóhajtottam.
„Nem tudom Mrs.Hartwell. Csak hiányozni fog ön és a
családja. Munka nélkül maradok.”
„A testvérem egy teljes munkaidőben dolgozó babysittert
keres a nyárra. Megemlítelek nála. Várd majd a hívását.
Ki x-eltem a fali naptáramban a mai napot . Ma van az utolsó
napom a középiskolában. Jövő héten lesz a ballagásom. Mosolyogtam magamon.
Annyira rossz ,hogy a Hartwellék meglátogatják a Londonban élő családjukat a
nyáron. Munka nélküli maradtam. Sóhajtottam, és elképzeltem hogy Mrs,Hartwell
testvére felhív.
A telefon csörgött.
Felpattantam,megragadtam és a fülemhez emeltem.
„Hello? Itt Anna Lee” Szóltam bele a telefonba.
„Szia,itt Simon, Én vagyok Leah testvére” Válaszolt egy
férfi brit akcentussal.
„Oh igen! Hogy van?”
„Nagyon jól. Azon gondolkoztam,hogy lennél-e az 5 fiam
babysittere.” A szemeim kikerekedtek. Öt fiú? Miért nem öt lány? Gyorsan
észhez tértem.
„Természetesen.”
„Tökéletes. Megtudnád adni a címedet ,hogy felvegyelek
holnap?”
„Persze.” Elmondtam a címemet és ő folytatta.
„Mennyiért dolgozol?”
„Általában együtt döntjük el.” Mondtam
”Hát ha nálunk fogsz dolgozni, akkor biztos sokat tudsz majd
takarékoskodni.” Kuncogott Simon.
„Értem. Ön Los Angeles-ben él?
„Igen, a külvárosban.”
„Jó. Hát én azt
terveztem, hogy holnap hagyom el a
várost. Jelenleg Los Angelesben tartózkodom,de amúgy Londonban élek.”
„London?” Vettem egy levegőt. Mindig erről álmodtam. Ott
születtem. Ollie ott él….
„Igen!” Mondta Simon, kizökkentve ezzel a gondolataimból.
„Ez probléma?”
„Nem, természetesen nem.” Válaszoltam gyorsan. „Ott
születtem. Mindig is vissza akartam oda menni.” Felnevetett.
„Csodás. A fizetésedet onnan számítom ,ahogy elhagytad
Amerikát. 200$-ra gondoltam egy hétre.” A szám tátva maradt.
„200$?”
„Igen, ez egy teljes napos munka. A fiúkkal fogsz élni.”
„Wow.” Motyogtam.
„Az jó, ha 8-kor felveszlek?” Kérdezte.
Nagyon jó ♠♠♥♡♡★★★☆☆ :)
VálaszTörlés