2015. január 21., szerda

Vigyázni a gazdag gyerekekre



A srácok kifelé toltak engem és bepattantunk egy hummer.

„A plázába!” Sikította Louis a soffőrnek. A fiúk elmondták az utat, addig én csöndesen leültem egy ülésbe. Hogy gondoltad ,hogy 5 felnőtt fiúra fogok vigyázni? Most komolyan. Valaki megbökte az arcomat. Louis felé fordultam, aki mellettem ült.

„Miaz?” kérdezte

„Louis, miért bökdösöl?” kérdeztem. Az ujjaira mutattam.

„Nem is böktelek meg.” Körül nézett a kocsiban és megállapodott a szeme a göndör barna hajún „Harry volt”

Megforgattam a szemeimet.

„Hogy tudott volna az arcomhoz nyúlni, ha ő a kocsi másik felén ül?”

Az összes fiú el volt foglalva a maga világával.

„Ő,uhh, ide futott.” Mondta Lou

„Nem tudsz hazudni.” Mondta Harry, ezzel lebuktatva Louist. Nyelt egyet.

„OKAY JÓLVAN!” kiáltotta „MEG BÖKTELEK. HOGY LEHET EZT ENNYIRE FELFÚJNI?”

„Nem fújtam fel.” Mondtam „Az a probléma ,hogy hazudtál.” Ohhhh-k hallatszódtak a fiúktól.

„Bocsi.” Motyogott Louis. A fiúk nevettek.

„Megbocsájtok. Ez az első figyelmeztetésed.” Mondtam, majd a többiek felé fordultam. „ És a tietek is.” Egyből felnéztek. Abba hagyták a röhögést,ahogy meglátták a komoly arcom. Kinéztem az ablakon, kikerülve a tekinteteket.

Az út többi része csöndben telt. Az egyetlen zaj, az az volt, hogy a fiúk nyomkodták a telefonjukat.

Megérkeztünk a plázához. A fiúk kiszálltak a kocsiból majd én is. Nevettek. Valószínűleg a hatalmas csodálkozás kiűlt az arcomra.

A szemeim a hatalmas épületet vizslatták. Soha nem voltam még itt ezelőtt. Valószínű azért, mert még sehol nem voltam azóta ,mióta suliba mentem, babystitterkedés vagy az apám óta.

„Gyere már Anna Lee.” Unszolt Louis. Én tettem amit kért.

„Jól vagy? Biztos megjátszod, hogy itt még nem voltál.” Mondta Harry. Elmosolyodtam a szemeibe néztem.
„Nem.” Mondtam egyszerűen. Harry szája szét nyílt. A többi srác is rám nézett. A meglepődöttség szinte rá volt írva az arcukra. Niall megfogta a kezemet és rám mosolygott.

„Azt hiszem mennünk kéne.” Mondta. Mosolyogtam.

„18 év. Borzalmas.”

Harry szemei néztek engem, ahogy rájött a dolgokra, majd mellettem termett.

„Hel-lo Anna Lee” A kezei az arcomat érintették meg. Lelöktem.

„Ne is álmodozz.” Mondtam. „Munka miatt vagyok itt, nem emberi szükséglet miatt.” A szemei bizonytalanságot mutattak. Liam a szemöldökét ráncolta.

„Anna Lee, szeretnénk ,hogyha barátokként tekintenél ránk, ahogy mi rád.” Megállt amikor megforgatta a szemeit. „Babysitter” utánoztam a szem forgatását.

„Nem tudom srácok miért van szükségetek Babysitterre. Tudtok magatokra vigyázni.” Zayn becsukta a szemét, megköszörülte  a torkát, hogy témát váltson

„Hol vannak a többiek?” kérdezte.

„JACK WILLS” sikította Harry

„A játékok a mieink!” kiabálta Louis.

„Hmm” gondolkozott Zayn „Ici pici Jack Willsek.”

AWWW „ Louis sóhajtott. Megfordult és rám mosolygott. „Anna Lee most divat bemutatót kell nekünk ezekben tartanod.” Mondta. A karjaimat összefontam.

„Soha. Azért vagytok itt ,hogy vásároljatok, nem miattam.” Válaszoltam „Plusz, nincs nálam pénz”

„Mi fizetjük” kiáltott fel Niall. Én sóhajtottam.

„Nem hagyok, ráadásul nagyon drágák.”

„Megvesszük neked.” Mosolygott Louis. „Sok pénzünk van, hogy egy-” Liam a szájára rakta a kezét. A szemeim kitágultak..

„Egy mi?” kérdeztem

„Um,, hogy egy-”

„Egy csodálatos dolgozó legyél a Nando’s-ba.” Kiáltott Niall. Felhúztam a szemöldököm.


„Nando’s? Visszagondolva , arra a kajára amit a kocsiban ettünk ,mindent elégetnek.” A fiúk nevetésben törtek ki. Niall arca rózsaszínesre változott. Egy lépéssel hátrébb léptem. Ő közelebb lépett. Vigyorogtam.

„Azt hittem már megtanultad , hogy nem szabad hazudni.”

2014. december 29., hétfő

Vigyázni hat Tinédzser fiúra





8-kor keltem majd gyorsan bepakoltam az összes fontos cuccomat a bőröndömbe. Tudtam,ahogy végzek ezzel a munkával, visszajövök Amerikába és új munkát keressek Ollie-nak. Kiüldöztem a boldogtalan gondolatokat a fejemből , megfogtam a kicsi bőröndöt, ami tartalmazta az összes ruhámat és dolgaimat.

Türelmesen vártam az ajtó előtt, és reméltem apu nem érkezik hamarabb haza,mint Simon eljön értem. Túl hamar gondolkoztam. A bejárati ajtó kicsapódott és az én részeg apám bukdácsolt be a szobába.

„Egy hülye disznó vagy.” Egybe folytak a szavai. Megpofozott. Égett, hol a tenyere hozzám ért. Beharaptam az ajkaimat ahogy megéreztem rajta a vér ízét. Ahogy felnéztem rá, gyomron vágott. A fájdalom duplázódott ahogy kidobott engem és a bőröndömet is az ajtón.

„Soha ne gyere vissza” Sziszegte. Az ajtó, az arcomnak csapódott. Egy hosszú fekete limuzin jelent meg a házunk előtt. Egy pasi szállt ki belőle, , aki  feltűnő szemüveget viselt és mosolygott. Elsétált a lépcső aljáig  , ahogy meglátta ,hogy ott ülök. Lehajolt, hogy a szemeimbe nézhessen.

„Jól vagy?” kérdezte. Gyorsan bólintottam. Letöröltem a vért az arcomról, az ingujjammal.
„Te vagy Anna Lee?” újra csak bólintottam. Mosolygott, majd kezet ráztunk.

„Simon vagyok. Simon Cowell.” Szórakozottan nézett rám , amikor látta ,hogy nincs reakcióm a nevére.

„Tudnom kéne ki vagy? Olyan viccesen nézel rám vagy mi.” Mondtam. Simon vigyorgott.

„Ahh. Leah mondta is. Nem,nem hiszem ,hogy ismersz. Gyere, állj fel, bemegynk a kocsiba és megtisztítjuk az arcodat.”  Bekísért a kocsiba. Megállt amikor meglátta ,hogy csak egy bőröndöt viszek.

„Ez minden amit hozol?” Kérdezte. A számat vonalba húztam.

„Ez mindenem.” Suttogtam. Egy percig meglepődött feje volt, majd hirtelen bólintott egyet  és beinvitált a kocsiba.  Követtem őt és leültem a fekete bőr ülésre. A Limo elindult Simon pedig egy vizes rongyal kezdte el törölgetni az arcomat,hogy lekerüljön róla a vér.

„El tudod mondani mi történt?” kérdezte nyugodtan. Sóhajtottam.

„Semmi. Csak megbotlottam és elestem.” Hazudtam. Felhúzta a szemöldökét , de nem kérdezett többet.  Amikor végzett az arcom tisztításával, megköszöntem, majd a rádió felé fordult amikor meghallott egy pop számot menni.

Simon rám nézett , amikor hallgattam a zenét.

„Mi a szám címe?” kérdeztem. A szája hirtelen kinyílt, de azzal a lendülettel be is csukta.

Uh.What makes you beautiful a One Direction-től” válaszolta. „Tetszik?”  Vállat vontam.

„Nem rossz. Még nem hallottam ezt ezelőtt ,de nem is igazán az én stílusom.” Mondtam. Bólintott és elmosolyodott. Mi volt ez a nézés? Sokk? Megkönnyebbülés? Hmm. Oh talán. Ebben a pillanatban megérkeztünk egy hatalmas , mondhatni kastélyhoz. Simon kiszállt a kocsiból , én megfogtam a bőröndömet, oda kaptam a szívemhez  majd utána mentem. Itt minden olyan értékesnek tűnt. Nem akartam hozzájuk nyúlni.”

Bevezetett engem egy nappaliba.

„Várj itt.” Mondta „ Megyek megkeresem a srácokat.” Bólintottam és ő mosolygott, ahogy elhagyta a szobát. Leültem egy kanapéra , és körbenéztem a szobán. Simn biztos nagyon gazdag. BAM! Sokkolódva néztem fel , és láttam ahogy az ajtó kicsapódott és egy körülbelül velem egy idős, talán pár évvel idősebb átszáguld a szobán és megáll előttem.

„Sziaaaaaaaa” mondta,majd egy ölelésbe vont. „Louis vagyok. Mi a neved? Szeretem a répát , te szereted a répát?” Csak néztem őt. Majd négy további srác lépett be Simonnal együtt.

„Louis ne törd őt össze. Csak most érkezett.”Sóhajtott egy göndör barna hajú srác. Az őrült fiú, azt hiszem Louis az arcát az enyémnek nyomta.

„Szereted a répát?” Kérdezte komolyan.

„Uhm, igen?” válaszoltam. Kitágultam a szemei és elkezdett le-föl ugrálni velem.

„Maradhat Si bácsi!!” Simon megforgatta a szemeit majd beletúrt az egyenes fekete hajába. Megköszörülte a torkát.

„Anna Lee, ők itt Louis,Harry,Niall,Liam és Zayn.” Mondta miközben rámutatott a srácokra,miközben a nevüket mondta. „Rájuk fogsz vigyázni a nyáron.” Leesett az álam.

„De hát ők tinédzserek.!” Kiáltottam.   Louis lebiggyesztette az ajkait.

„21 vagyok!” sikított.

„Biztos. Miért van szüksége egy 21 évesnek arra ,hogy vigyázzon rá egy Babysitter?

„Mert nem úgy viselkedik.” Válaszolta Simon aki Louisra nézett, miközben próbálta megnyalni a könyökét. Összezártam az ajkaimat,Simon és a többi fiú várakozóan nézett rám.

„Okay.”mondtam. A fiúk örvendeztek, Simon pedig mosolygott. Liam felpattant a székből.

„Nos, akkor menjünk a lakásunkba.” Mondta.

„Várj, hát nem itt laktok?” kérdeztem zavarodottan. Liam megrázta a fejét és vigyorgott.

„Nem, Ez Simon bácsi háza.” Mondta.

„Simon bácsi? Azt hittem az apátok.”

„Ennyire hasonlítunk?” Kérdezte Niall.

„Nem tudom. Azt hittem adoptált titeket vagy valami.” Motyogtam. A fiúk hangos nevetésben törtek ki. Megforgattam a szemeimet. A fiúk majd meghaltak a röhögéstől ,majd felálltak ,hogy távozzanak.”

„Miért nem Fangirlingel ?”Harry suttogta…Zaynek? Igen jól gondoltam. Ő Zayn. Felkuncogott. Fangirling? Mit jelent az ,hogy fangirlingelni? Az agyamban feljegyeztem magamnak,hogy ennek utána kell néznem.

Felkaptam a kicsi bőröndömet és Niall lemosolygott rám.

„Ez mindened?” Kérdezte. Beharaptam a számat és bólogattam.

„SRÁCOK!!” kiabálta Niall. Ők megálltak és hirtelen ránéztek. „Elvisszük Anna Lee-t vásárolni!” A fiúk örültek. Simon mosolygott majd kezet ráztunk.

„Köszönöm ,hogy elfogadtad, Anna Lee.” Mondta ,majd halványan elmosolyodott.

„Ez a munkám.” Válaszoltam.

Őszinte voltam.

Fogalmam sincs, mi lesz ebből.






2014. december 22., hétfő

1.rész Vigyázni Simon fiaira




„Sziasztok gyerekek!” rájuk mosolyogtam. 3 kicsi gyerkőc nézett fel rám.

„Viszlát Miss Anna Lee” Válaszolt Laura csöndesen. Az édesanyjuk megjelent mögülük.

„Köszönöm Anna Lee.” Mondta, majd a kezembe nyomta a fizettségemet. Rá mosolyogtam.

„Én köszönöm Mrs.Hartwell. Imádom a tündéri gyerekeit.” Mrs.Hartwell kuncogott.

„Ahogy elhagyod a házat , újra totális káosz lesz.” Erre felnevettem.

„Ezt nem tudom elképzelni.” Evanra kacsintottam , ő pedig megajándékozott engem egy nagy öleléssel.

„Pedig jobban tennéd.” Kiáltott fel. „Biztos vagyok benne, hogy Ms.Anna Lee is haza szeretne már menni gyerekek. És még meg sem említettem ,hogy lefekvés van!” A picik felnyögtek, majd feltrappoltak a lépcsőn.”Köszönöm még egyszer kedves” Mondta mosolyogva. Bólintottam.

„Köszönjük! Találkozunk ősszel!” Mosolygott.

„Mit tehetünk a kedvenc babysitterünkért?” felsóhajtottam.

„Nem tudom Mrs.Hartwell. Csak hiányozni fog ön és a családja. Munka nélkül maradok.”

„A testvérem egy teljes munkaidőben dolgozó babysittert keres a nyárra. Megemlítelek nála. Várd majd a hívását.



Ki x-eltem a fali naptáramban a mai napot . Ma van az utolsó napom a középiskolában. Jövő héten lesz a ballagásom. Mosolyogtam magamon. Annyira rossz ,hogy a Hartwellék meglátogatják a Londonban élő családjukat a nyáron. Munka nélküli maradtam. Sóhajtottam, és elképzeltem hogy Mrs,Hartwell testvére felhív.

A telefon csörgött.

Felpattantam,megragadtam és a fülemhez emeltem.

„Hello? Itt Anna Lee” Szóltam bele a telefonba.

„Szia,itt Simon, Én vagyok Leah testvére” Válaszolt egy férfi brit akcentussal.

„Oh igen! Hogy van?”

„Nagyon jól. Azon gondolkoztam,hogy lennél-e az 5 fiam babysittere.” A szemeim kikerekedtek. Öt fiú? Miért nem öt lány? Gyorsan észhez tértem.
„Természetesen.”

„Tökéletes. Megtudnád adni a címedet ,hogy felvegyelek holnap?”

„Persze.” Elmondtam a címemet és ő folytatta.

„Mennyiért dolgozol?”

„Általában együtt döntjük el.” Mondtam
”Hát ha nálunk fogsz dolgozni, akkor biztos sokat tudsz majd takarékoskodni.” Kuncogott Simon.

„Értem. Ön Los Angeles-ben él?

„Igen, a külvárosban.”

  „Jó. Hát én azt terveztem,  hogy holnap hagyom el a várost. Jelenleg Los Angelesben tartózkodom,de amúgy Londonban élek.”

„London?” Vettem egy levegőt. Mindig erről álmodtam. Ott születtem. Ollie ott él….

„Igen!” Mondta Simon, kizökkentve ezzel a gondolataimból. „Ez probléma?”

„Nem, természetesen nem.” Válaszoltam gyorsan. „Ott születtem. Mindig is vissza akartam oda menni.” Felnevetett.

„Csodás. A fizetésedet onnan számítom ,ahogy elhagytad Amerikát. 200$-ra gondoltam egy hétre.” A szám tátva maradt.

„200$?”

„Igen, ez egy teljes napos munka. A fiúkkal fogsz élni.”

„Wow.” Motyogtam.

„Az jó, ha 8-kor felveszlek?” Kérdezte.

„Tökéletes. Akkor majd látjuk egymást.” Válaszoltam , de még mindig sokkolódva voltam