8-kor keltem majd gyorsan bepakoltam az összes fontos
cuccomat a bőröndömbe. Tudtam,ahogy végzek ezzel a munkával, visszajövök
Amerikába és új munkát keressek Ollie-nak. Kiüldöztem a boldogtalan
gondolatokat a fejemből , megfogtam a kicsi bőröndöt, ami tartalmazta az összes
ruhámat és dolgaimat.
Türelmesen vártam az ajtó előtt, és reméltem apu nem érkezik
hamarabb haza,mint Simon eljön értem. Túl hamar gondolkoztam. A bejárati ajtó
kicsapódott és az én részeg apám bukdácsolt be a szobába.
„Egy hülye disznó vagy.” Egybe folytak a szavai. Megpofozott.
Égett, hol a tenyere hozzám ért. Beharaptam az ajkaimat ahogy megéreztem rajta
a vér ízét. Ahogy felnéztem rá, gyomron vágott. A fájdalom duplázódott ahogy
kidobott engem és a bőröndömet is az ajtón.
„Soha ne gyere vissza” Sziszegte. Az ajtó, az arcomnak
csapódott. Egy hosszú fekete limuzin jelent meg a házunk előtt. Egy pasi szállt
ki belőle, , aki feltűnő szemüveget
viselt és mosolygott. Elsétált a lépcső aljáig
, ahogy meglátta ,hogy ott ülök. Lehajolt, hogy a szemeimbe nézhessen.
„Jól vagy?” kérdezte. Gyorsan bólintottam. Letöröltem a vért
az arcomról, az ingujjammal.
„Te vagy Anna Lee?” újra csak bólintottam. Mosolygott, majd kezet
ráztunk.
„Simon vagyok. Simon Cowell.” Szórakozottan nézett rám ,
amikor látta ,hogy nincs reakcióm a nevére.
„Tudnom kéne ki vagy? Olyan viccesen nézel rám vagy mi.” Mondtam.
Simon vigyorgott.
„Ahh. Leah mondta is. Nem,nem hiszem ,hogy ismersz. Gyere,
állj fel, bemegynk a kocsiba és megtisztítjuk az arcodat.” Bekísért a kocsiba. Megállt amikor meglátta
,hogy csak egy bőröndöt viszek.
„Ez minden amit hozol?” Kérdezte. A számat vonalba húztam.
„Ez mindenem.” Suttogtam. Egy percig meglepődött feje volt,
majd hirtelen bólintott egyet és
beinvitált a kocsiba. Követtem őt és
leültem a fekete bőr ülésre. A Limo elindult Simon pedig egy vizes rongyal kezdte
el törölgetni az arcomat,hogy lekerüljön róla a vér.
„El tudod mondani mi történt?” kérdezte nyugodtan. Sóhajtottam.
„Semmi. Csak megbotlottam és elestem.” Hazudtam. Felhúzta a
szemöldökét , de nem kérdezett többet. Amikor
végzett az arcom tisztításával, megköszöntem, majd a rádió felé fordult amikor
meghallott egy pop számot menni.
Simon rám nézett , amikor hallgattam a zenét.
„Mi a szám címe?” kérdeztem. A szája hirtelen kinyílt, de
azzal a lendülettel be is csukta.
Uh.What makes you beautiful a One Direction-től” válaszolta.
„Tetszik?” Vállat vontam.
„Nem rossz. Még nem hallottam ezt ezelőtt ,de nem is igazán
az én stílusom.” Mondtam. Bólintott és elmosolyodott. Mi volt ez a nézés? Sokk?
Megkönnyebbülés? Hmm. Oh talán. Ebben a pillanatban megérkeztünk egy hatalmas ,
mondhatni kastélyhoz. Simon kiszállt a kocsiból , én megfogtam a bőröndömet,
oda kaptam a szívemhez majd utána
mentem. Itt minden olyan értékesnek tűnt. Nem akartam hozzájuk nyúlni.”
Bevezetett engem egy nappaliba.
„Várj itt.” Mondta „ Megyek megkeresem a srácokat.” Bólintottam
és ő mosolygott, ahogy elhagyta a szobát. Leültem egy kanapéra , és körbenéztem
a szobán. Simn biztos nagyon gazdag. BAM! Sokkolódva néztem fel , és láttam
ahogy az ajtó kicsapódott és egy körülbelül velem egy idős, talán pár évvel
idősebb átszáguld a szobán és megáll előttem.
„Sziaaaaaaaa” mondta,majd egy ölelésbe vont. „Louis vagyok.
Mi a neved? Szeretem a répát , te szereted a répát?” Csak néztem őt. Majd négy
további srác lépett be Simonnal együtt.
„Louis ne törd őt össze. Csak most érkezett.”Sóhajtott egy
göndör barna hajú srác. Az őrült fiú, azt hiszem Louis az arcát az enyémnek
nyomta.
„Szereted a répát?” Kérdezte komolyan.
„Uhm, igen?” válaszoltam. Kitágultam a szemei és elkezdett
le-föl ugrálni velem.
„Maradhat Si bácsi!!” Simon megforgatta a szemeit majd
beletúrt az egyenes fekete hajába. Megköszörülte a torkát.
„Anna Lee, ők itt Louis,Harry,Niall,Liam és Zayn.” Mondta
miközben rámutatott a srácokra,miközben a nevüket mondta. „Rájuk fogsz vigyázni
a nyáron.” Leesett az álam.
„De hát ők tinédzserek.!” Kiáltottam. Louis
lebiggyesztette az ajkait.
„21 vagyok!” sikított.
„Biztos. Miért van szüksége egy 21 évesnek arra ,hogy
vigyázzon rá egy Babysitter?
„Mert nem úgy viselkedik.” Válaszolta Simon aki Louisra
nézett, miközben próbálta megnyalni a könyökét. Összezártam az ajkaimat,Simon
és a többi fiú várakozóan nézett rám.
„Okay.”mondtam. A fiúk örvendeztek, Simon pedig mosolygott.
Liam felpattant a székből.
„Nos, akkor menjünk a lakásunkba.” Mondta.
„Várj, hát nem itt laktok?” kérdeztem zavarodottan. Liam
megrázta a fejét és vigyorgott.
„Nem, Ez Simon bácsi háza.” Mondta.
„Simon bácsi? Azt hittem az apátok.”
„Ennyire hasonlítunk?” Kérdezte Niall.
„Nem tudom. Azt hittem adoptált titeket vagy valami.” Motyogtam.
A fiúk hangos nevetésben törtek ki. Megforgattam a szemeimet. A fiúk majd
meghaltak a röhögéstől ,majd felálltak ,hogy távozzanak.”
„Miért nem Fangirlingel ?”Harry suttogta…Zaynek? Igen jól
gondoltam. Ő Zayn. Felkuncogott. Fangirling? Mit jelent az ,hogy fangirlingelni?
Az agyamban feljegyeztem magamnak,hogy ennek utána kell néznem.
Felkaptam a kicsi bőröndömet és Niall lemosolygott rám.
„Ez mindened?” Kérdezte. Beharaptam a számat és bólogattam.
„SRÁCOK!!” kiabálta Niall. Ők megálltak és hirtelen
ránéztek. „Elvisszük Anna Lee-t vásárolni!” A fiúk örültek. Simon mosolygott majd
kezet ráztunk.
„Köszönöm ,hogy elfogadtad, Anna Lee.” Mondta ,majd
halványan elmosolyodott.
„Ez a munkám.” Válaszoltam.
Őszinte voltam.
Fogalmam sincs, mi lesz ebből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése